A floddeni csata 1513. szeptember 9-én zajlott le az Angol és a Skót királyság között Northumberland megyében. A katonák létszámát tekintve a skót-angol háborúk legnagyobb csatája volt. Az angolok döntő győzelmet arattak, maga IV. Jakab skót király is életét vesztette az ütközetben.

 IV. Jakab skót király

 A konfliktus úgy keződött, hogy IV. Jakab hadat üzent az angoloknak, XII. Lajos francia királlyal kötött szövetsége értelmében, Így kívánta visszatartani VIII. Henrik katonáit a franciák elleni hadjárattól. Ebben az időben Anglia a Cambrai-i  liga tagjakén

Július 26-án Henrik, aki épp Thérouanne ostromában vett részt, megkapta Jakab levelét, melyben a skót király  felszólította, hogy térjen haza. Henrik dühösen válaszolt a küldöncnek, miszerint Jakabnak semmi joga utasítani őt, és éppenséggel Anglia szövetségeseként illene viselkednie, hiszen Jakab felesége VIII. Henrik húga Tudor Margaret volt.

 Mindkét fél hosszú ideje készült a konfliktusra. VIII. Henrik már korábban katonákat és ágyúkat vezényelt az ország északi részébe, hogy visszaverje a várható inváziót, és a sereg élére Thomas Howard-ot, Surrey grófját nevezte ki. Jakab a lovagi szokásoknak megfelelően 1 hónappal korábban értesítette az angolokat a közelgő invázióról, lehetővé téve, hogy sereget állítsanak fel és elhozzák Szent Cuthbert zászlaját Durham katedrálisából, amit a korábbi, skótok felett aratott győzelmekkor is használtak. Körülbelül 26 ezer fős sereget sikerült összeszedniük a skótok megállítására.

Thomas Howard Surrey grófja

Jakab 30 ezer fős serege Edinburghban tartott seregszemlét, majd délre fordult. Augusztus 29-én elfoglalta Norham várát, majd Etal és Ford kastélyát is bevette. Egy későbbi skót krónikás szerint Jakab itt értékes időt vesztegetett el Lady Heron és lányai társaságában. Szeptember 4-én angol követ érkezett Ford várába, hogy megbeszéljék a csata helyét.

A csatamező térképe

A csatára végül szeptember 9-én került sor Branxton faluja közelében (az ütközet Branxton-i csata néven is ismert). A skótok Branxtontól délre állomásoztak. Surrey grófja elállta skót sereg útját, így Jakabnak 2 mérföld közelre kellett húzódnia a Branxton Hill-hez. Az angol sereg vezére futárt küldött Jakabhoz, aki azt válaszolta, délig várnak az ütközettel. Ezt be is tartotta. Mikor 11 órakor az angol hátvéd és az ágyúk átkeltek a Twizel hídon, a skót király nem engedélyezte az ágyúinak a tüzelést, míg az ellenfél ezt a sebezhető manővert végrehajtotta.

Mikor a seregek felálltak, az angoloknál Lord Edmund Howard megerősítette csapatát apja hátvédjével, és mikor Errol, Crawford és Huntly skót grófok 6000 embere rátámadt, sikerrel verte vissza támadásukat. IV. Jakab egy nagy erővel Surrey grófjának csapatára támadt.

Miután a tüzérségi tűz véget ért, Edward Hall angol krónikás szerint a "csata kegyetlen volt, senki se kímélte a másikat, maga a király is bátran küzdött". Jakab mindössze egy lándzsányi távolságra volt Surrey grófjától, mikor halálos sebet kapott. Közben Edmund Howard csapatai sikeresen átverekedték magukat a megrendült skót seregen, és épségben megszerezték a skót ágyúkat is.

A vesztes csata után a skót tanács követet küldött segítségért II. Keresztély dán királyhoz. Andrew Bournhill követnek el is magyarázták, miképpen magyarázza el a vereség okait. Hibaként nevezték meg, hogy Jakab a domb tetejéről, egy előnyös pozíciót elhagyva az ingoványos terepen rohamra vezette embereit. A vereség okaként nem az angolok bátorságát, hanem a skótok tapasztalatlanságát nevezték meg. Azt is említették, hogy míg a skót nemesek középkori stílusban, az első sorokban harcoltak, és estek is el szép számmal, addig angol tisztek a reneszánsz hadművészet szabályai alapján hátul maradtak és onnan irányították az eseményeket. Végül már nem maradt skót tiszt, aki a visszavonulást koordinálta volna. Igaz ennek ellentmond, hogy angol források szerint maga Thomas Howard is gyalog, az első sorokban vezette seregét.

Az angol veszteség, kb 1500 fő volt. A skótok veszteségét közvetlen a csata után 10-12 ezer főnek becsülték. Elterjedt egy olyan legenda, hogy mikor Edinburghban a csata előtt készítették fel a tüzérséget, megjelent egy démon a Mercat Cross építményénél, és felsorolta azok nevét akik meghalnak majd a csatában. Richard Lawson egy érmét dobott el ezen a helyszínen, hogy megtörje az átkot, és valóban túlélte a csatát.